Baranyai Levente
NEMZETI ÁRNYÉKSZÉK
Ég a nap hevétől a felcsúti szik sarja, tikkadt kis focisták heverésznek rajta, eltörpülnek a stadion árnyékában és. észre sem veszik, hogy a “Nemzeti árnyékszék” emelkedik a fejük fölé, amelyet a nemzet piócája építtetett a nagy Orbanescu elnök dicsőségére. A nemzet piócája kis KISZ-titkárszerű kukacként kezdte táplálkozását, majd negyed évszázad alatt óriás féreggé szívta magát a magyar emberek vérével, kövér teste ott hempereg az ország kétharmadán és hímgorillaként veri mellét – Magyarok vagyunk!, Hajrá Magyarország!, Erős Magyarország!
Hát igen, valóban erős az ostoba nacionalizmus, amely félrevezet egy sérült lelkű népet és hazánkat emésztő gödörbe taszítja. A nemzeti árnyékszék ott áll az idilli, üdezöld falusi tájban, posztmodern giccsként magasodva a focipályák és gumipaloták fölé. A führeri méltósággal tornyosuló munkásőrkék vécéülőkében egy anus alakú kráter tátong, melyet egyenesen Putyin elnöktől kölcsönöztünk, a szibériai Mirnij városából. Ez a kihalt gyémántbánya a vezér első stratégiai lépéseként jelent meg a felcsúti Pancho-stadionban. A jövőben vándorolni fog hazánkban, a paksi atomerőművön és a Városligeten át krátereivel emléket állítva a diktatúrának, amely kipakoltatta a Nemzeti Galériát méltó helyéről, hogy a kormányzó a Budavári Palota Horthy lakosztályába költözhessen: ahonnan a közmunkaalapú rabszolgatartó társadalmat irányíthatja.
Remélem mindez csak fikció. A realitás pedig az, hogy a Nemzeti Árnyékszék csak egy egyszerű pottyintós budi, ahol a magyar Übü kitalálta tusculánumában a munkalapú társadalmat, és az ajtódeszka léceinek résein át látta körvonalazódni stadionjának falait a meggypiros parasztháztól a piskótasárga akadémiáig.
A nemzeti ízléstelenség a Nemzeti Árnyékszék, amelybe ha belenézünk, fasiszta arcok vicsorognak ránk a pöcegödör sötét mélyéről.
Baranyai Levente, 2014