NEWS / HÍREK

ZUHANÁS A MÉSZÁRSZÉK MÉLYÉRE


BARANYAI LEVENTE

kiállítása

2019.03.20 – 04.08.

FUGA Budapesti Építészeti Központ (1052 Budapest, Petőfi Sándor utca 5.)

A megnyitó időpontja

2019.03.20. (szerda) 19 óra

A kiállítást megnyitja

dr. Petrányi Zsolt, művészettörténész

„Vologya, a vadászbombázó robotpilótája kíméletlenül végrehajtja a rá kiszabott feladatokat. Bombát dob az objektumra és a jól végzett munka eredményeit légifelvételekkel dokumentálja. A képeken általában narancsvörös karfiolként gomolygó felhők tornyosulnak a kénes lángok ölelte romok fölött. A felhők összetétele por, törmelék, emberi hús és vér.” (Baranyai Levente)

KATALÓGUS >>

PETRÁNYI ZSOLT

ÁRÉSZ, A HARC ISTENE ITT VAN ÉS KISZÁMÍTHATATLANUL LESÚJT REÁNK!

"Baranyai Levente a dühöngő Árész, a háború istenének nyomában jár. A harc megtestesítőjének démonikus nyomait keresi, aki a világban kaszabolva nem az igazságos célt, az értelemmel vívott konfliktust keresi, hanem a csak önmagáért való pusztítást, a kiszámíthatatlan veszteséget. Ennek nyomán történelmi városrészek tűnnek el, műemlékek válna romokká, múzeumok anyagai tűnnek el, hogy aztán évtizedek múltán kiderüljön, hogy nem is pusztítás, hanem haszonérdekű rablás történt és történik a világ háborús zónáiban." Tovább...

BARANYAI LEVENTE

ZUHANÁS A MÉSZÁRSZÉK MÉLYÉRE

A kiállítás címét: Luis Ferdinand Celine, Utazás az éjszaka mélyére című regénye inspirálta. Celine önéletrajzi ihletésű műve naturálisan ábrázolja a háború borzalmait és abszurditását. Celine az első világháború után körorvosként dolgozott Párizs szegénynegyedében és páciensei révén alaposan megismerte a nyomort. Ezért az elnyomottakkal érzett együtt az elnyomó hatalommal szemben. Mérhetetlenül undorodott a háborútól és gyűlölte a nacionalista uszítókat, akik vágóhídra küldték az ártatlan népet. Írásaiban megalázza és nevetségessé teszi a pöffeszkedő hatalmat, amely játékszernek nézi az embert. Ezzel vesz revansot az elnyomókon az elnyomottakat ért sérelmekért. Celine orvos volt: analizált és diagnosztizált. Az általa vizsgált beteg pedig a társadalom.

Én festő vagyok, de lényegében mégis nagyon hasonlót csinálok, mint az orvos-író. Régóta analizálom a Föld bolygót és különböző területekről állítok ki diagnózist Föld portréim által. Tehát teljes mértékben együtt érzek Celine-nel és ugyanazt a dühöt érzem a pöffeszkedő hatalmasságokkal szemben, mint ő. Ugyanúgy gyűlölöm a háborút, mint ő és ugyanúgy revansot szeretnék tenni festményeimmel és írásaimmal, mint ő. Celine sorkatonaként élte át az első világháború borzalmait. Én csak virtuálisan éltem át a háborút, amikor Szíria bombázását vizsgáltam az interneten, hogy modellt találjak legújabb sorozatomhoz és sikerült rálelnem a legbrutálisabbra, egy orosz robotrepülőgép néhány légifelvételére. A helyszín: Damaszkusz. Hatezer éves település, kb. 4,5 millió lakossal, a világörökség része. Vologyának a vadászbombázó robotpilótájának ez a mesebeli város csak egy számítógépes játék megsemmisítendő objektuma. Vologyát az Aranyborjú Büntetőszövetkezet hatalmi gépezete irányítja. Vologya kíméletlenül végrehajtja a rá kiszabott feladatokat, bombát dob az objektumra és a jól végzett munka eredményeit légifelvételekkel dokumentálja. A képeken általában narancsvörös karfiolként gomolygó felhők tornyosulnak a kénes lángok ölelte romok fölött. A felhők összetétele por, törmelék, emberi hús és vér.

A látvány hatására felordítottam: mit csináltatok barbárok! Majd erőt vettem magamon és elhatároztam, hogy elrettentő példaként megörökítem a háborús bűn brutális dokumentumait. Ellenpontként pedig az épségben lévő Damaszkusz múltból visszaaranyló panorámáját, hogy ezzel állítsak kontrasztot a gyűlölet szülte primitív barbarizmus és az intelligenciára épülő kultúra között. Választhatunk. Vagy tiszteletben tartjuk más népek kultúráját vagy hallgatunk a magukat istenembernek képzelő nacionalista pszichopaták uszításaira. Ez utóbbi következménye nem más, mint zuhanás a mészárszék mélyére.

BARANYAI LEVENTE

INTERKONTINENTÁLIS EXPEDÍCIÓ

Festészeti témám 1994-ben fogalmazódott meg bennem, amikor megfestettem diplomamunkámat, a földgömbsorozatot. Ez szellemi felemelkedés volt és a világűrből szemlélve ábrázoltam a Kartográfiai Vállalat által gyártott glóbuszt. A gömbön a különböző színű országok erős kontrasztot alkottak a sematizált világűr monokróm kékjével. Sorozatomban a négy égtáj felől ábrázoltam bolygónkat, ahol az országhatárok a társadalmi korlátokat, a világűr pedig a végtelen szabadságot szimbolizálta. Diplomadolgozatomban párhuzamba vontam a teremtéstörténetet az ősrobbanással s a Föld kialakulásával. Ezen kívül erős kritikát alkottam az emberi hatalomvággyal és mohósággal szemben, amely hol amőbaszerűen, hol pedig szinte négyzethálósan szabta meg az országhatárokat.

Ezután elkezdtem közelíteni a Földhöz és néhány mozaikszerű festményben megörökítettem a Floridai-félsziget hőtérképének részleteit. Ez egy rövid korszak volt, mert már nagyon izgatott a madártávlatból való festés és az 1995-96-os évben elkezdtem feldolgozni a Földet légifelvételek alapján, amelyeket nem tájképeknek, hanem Föld portrénak tartok, mivel a Föld különböző arcait ábrázolom, amelyet a természet és az emberiség közös munkával alkotott. Műveimben az objektív nézőpontot a részletek szubjektivitása ellensúlyozza, mivel a reálisnak tűnő képek részletei absztrahálódnak. Ehhez hozzájárul pasztózus festészeti technikám és annak expresszivitása.

Festményeim terepasztalszerűek és nehezek, mivel kizárólag olajfestéket használok. A térmélységet a rétegzettség és több komponensű színkeverékeim adják meg. A művészettörténészek szerint a realitás és az absztrakció határmezsgyéjén táncolok. Szeretem ezt a területet, ugyanis én határsértőnek tartom magam, mert egyéniségemből fakadóan szeretem lebontani a korlátokat, ezzel teret engedve a szabadságnak. Kutatási területemnek a Földet választottam, mert a különböző kultúrák vetületei végtelen lehetőséget adnak festészetemnek. Filozófiámban a káosz teremtőerejét tartom mindenhatónak, mert a rendet is a káosz szüli, mivel a város és tájrendezési geometriánk is a káosztól való félelmünkben alakult ki.

Festményeim a Föld megmentéséért kiáltanak és a befogadót meditációra késztetik.

Képeimet sorozatokba lehet rendezni. Fő témaköreim:

- Városképek: kulturális rétegződések

- Biogeometria: mezőgazdasági tájak

- Élővilág: természeti tájak állatcsordákkal

- Hústáj: elsivatagosodott tájak

- Indusztriális majális: ipari tájak és a gazdasági fejlődés következtében gombamód kinövő felhőkarcoló negyedek

- Nemzeti Land Art: hatalmi erőszakot elszenvedett tájak

Legutóbbi sorozatom, a Nemzeti Land Art fogalma 2014-ben született. Mivel Magyarország illiberális kormánya szerint már minden nemzeti, ezért megfestettem a Nemzeti Árnyékszék című képemet, amely Orbanescu miniszterelnök falujában megépíttetett Pancho arénát ábrázolja, ahogy bombatölcsérként tátong benne egy szibériai gyémántbánya krátere, amelynek neve „Anus Tirannus” és a zsarnokságot szimbolizálja. Ez a kimerült bánya krátere tovább vándorolt a budapesti Városligetbe, ahová a kormány erőszakosan múzeum-negyedet épít, azért, hogy beköltözhessen a Budavári Palotába, ahonnan emiatt többek között a Magyar Nemzeti Galériát is kilakoltatja. Én ezt hatalmi erőszaknak tartom és arra késztetett, hogy szürreális, abszurd magyar tájakat alkossak, ahol a fiktív keveredik a valósággal. Ezeken a montázsfestményeimen stadionokat telepítek Budapest történelmi negyedébe és óriás piszoárokat Buda várába, melyek a hatalmi pazarlást és gőgöt jelképezik.

A Nemzeti Land Art sorozathoz tartoznak még azok a festményem is, amelyek már eredeti formájukban nem látható városokat ábrázolnak. Ezek szintén brutális hatalmi erőszakot szenvedtek el, mert politikai célból vagy lebombázták vagy ledózerolták őket. Ilyen a Free Tibet vagy a Mészárszék Damaszkuszban című sorozatom, amelyeken megörökítem a káprázatot, a múlékony csodát, ami több ezer éve ragyog, mégis pillanatok alatt válik porrá a háborús bűnösök és politikai bűnözők markában.

Képeim tér és idődimenzió síkok egybeesésével foglalkoznak és tiltakoznak a nacionalista hatalmak barbársága ellen, mely tönkreteszi bolygónkat.

A Nemzeti Land Art kifejezést 2014-ben iróniának szántam, hogy nevetségessé tegyem festményeimmel és írásaimmal az autokráciára törekvő Orbanescu kormányhatalmi demonstrációit. De mára az irónia komollyá vált, a világot egyre súlyosabb pszichopaták irányítják, akik lelkiismeret-furdalás nélkül bombáztatnak le több ezer éves történelmi városokat. Ez nem más, mint XXI. századi barbárság, népirtás, emberiség elleni bűncselekmény.

Festészetemben próbálom megmenteni a káprázatot az örökkévalóságnak, mivel jelen világunkban minden brutálisan múlékony. Az aeropittúrával szemben nem a sebességet, a technikát és a haladást hirdetem, hanem az ember és a természet viszonyát örökítem meg.

DEME FELÍCIA

HOGYAN ÉLHETI TÚL EGY NEMZET A­­­­­­­ KULTURÁLIS MEGSEMMISÍTÉST? Baranyai Levente: Zuhanás a mészárszék mélyére c. kiállításáról contextus.hu

Hogyan ábrázolhat a művész egy, a hatalom által elnyomott, meggyalázott, eltiport népet emberalakok nélkül? És hogyan élheti túl egy nemzet a­­­­­­­ kulturális megsemmisítést? Baranyai Levente FUGA-ban rendezett Zuhanás a mészárszék mélyére című kiállításán végigsétálva ezek a kérdések merülnek fel a látogatóban.

Baranyai Levente legújabb kiállításának középpontjában két szíriai település, Aleppo és Damaszkusz, valamint Tibet háborúk sújtotta közelmúltja áll. Bár földrajzilag távol helyezkednek el egymástól, az elnyomás és az ott folyó állandó hatalmi harcok közös pontok hányattatott történelmükben.

Tovább...

EndFragment

Featured Posts